Stratégia, azaz útvonal a célunkhoz

Mottó: „Kezdd a kezdetén – mondta a Király -, és az a leghelyesebb, ha a végén végzed.” – Lewis Carroll: Alice Csodaországban

A cél meghatározása után jellemzően következik a tervezési szakasz, kialakítjuk a stratégiát, a hogyant, a cselekvési tervet és erőforrásokat allokálunk az egyes lépésekhez. A stratégia magában foglalja az útvonal megtervezése mellett, az erőforrások hatékony használatát is.

Nézzük meg a stratégia folyamatát különböző nézőpontokból:

Kezdjük ott, hogy mindent kétszer teremtünk, először gondolatban, szellemi síkon, aztán fizikai síkon. Amit elképzelünk a fejünkben, a cél, amit kitűzünk magunknak, fontos, hogy illeszkedjen az alapértékeinkhez, elveinkhez, legyen kellőképp motiváló és legyen összhangban a képességeinkkel.

A cél meghatározása után tervezzük meg az útvonalat.

Érdemes a célhoz vezető úton mérföldköveket meghatározni magunknak. Minél távolibb a cél, annál több mérföldkövet jelöljünk ki. Az időben hozzánk legközelebbi mérföldkő olyan legyen, amit viszonylag kis erőfeszítéssel és odafigyeléssel meg tudunk ugrani. A sikerélmény növeli a motivációnkat, további lendületet ad.

Lépésről lépésre haladjunk, és közben figyeljünk:

Olyan lépéseket tettünk, amelyek közelebb vittek a célunkhoz vagy távolabb?

A megtett lépések nem mindig járnak a tervezett eredménnyel. Fontos, hogy vonjuk le a megfelelő következtetéseket, és rugalmasan módosítsunk az útvonalon, ha szükséges.

Élvezzük az utat vagy sem?

Minden lépés egy tapasztalás. Minden tapasztalásból tanulhatunk.

Ne riadjunk meg egy-egy megtorpanástól vagy kedvezőtlen visszajelzéstől. Legyünk kitartóak, de ne szemellenzősek!

Elfogadás és türelem. Két kulcsszó az úton.

Ami van, az már van, függetlenül attól, hogy mi akarjuk vagy sem, küzdünk ellene vagy sem.

Ami megjelent az életünkben, ami jelen van, az már van. Amit megválaszthatunk az a viszonyulásunk a dolgokhoz és a figyelmünk iránya.

Nézzük meg, hogy hova tesszük a figyelmünket, hogy gazdálkodunk az erőforrásainkkal!

Amit irányítunk, és amire befolyásunk van, arra helyezzünk több figyelmet, amit nem irányítunk, azzal kapcsolatban pedig gyűjtsünk információt, tájékozódjunk, és ne rágódjunk, agyaljunk feleslegesen!

Türelem. Nem érdemes siettetni a dolgokat. Nem tudunk lépéseket átugrani. A fejlődésnek és növekedésnek megvan az íve. A személyes fejlődésnek is, és az üzleti vállalkozásunk fejlődésének is.

Fogadjuk el, azt, ahol most épp tartunk. Értékeljük a megtett lépéseket és sikereket. Ünnepeljük meg a mérföldköveket is.

A saját utamon megtanultam, hogy ha azt tapasztalom, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném, akkor nem a „még kitartóbban, még nagyobb erőfeszítéssel, még nagyobb akarással” próbálkozom működés a jó válasz a helyzetre, hanem az, ha megállok és elengedem „az akarásos üzemmódot”, ha lelassulok és figyelek a jelekre, mi is van.

Ez vált be nekem. Ennek az az oka, hogy innen tud előbukkanni, ebből az éber és könnyed figyelemből tud megszületni a kreativitásunk, ekkor halljuk meg az intuíciónk hangját és ekkor férünk hozzá a belső bölcsességünkhöz, ami segít nekünk abban, hogy máshogy próbálkozzunk, mint eddig, és ugye ami eddig volt, az nem vált be, tehát valami másra van szükség. Az új, a más próbálkozás aztán majd valószínűleg ismét előre visz.

Az úton haladás lehet egy flow élmény is, ha elég tudatosak vagyunk, és nem feszülünk bele az útba, ha nem vagyunk görcsösek. Ez a megengedőbb, elfogadóbb és oldottabb magatartás élvezetesebb és hatékonyabb is, – a tapasztalatom szerint -, mint a „teljesítős-működés”.

A kreativitást, a rugalmasságot, az elfogadást, a türelmet és a tudatos jelenlétet legalább annyira fontosnak tartom a célunkhoz vezető úton, mint magát a cél kitűzését, a tervezést és a kitartást az út során. Bal és jobb agyféltekénk egyaránt erőforrásaink, ne feledjük.

A gondolkodás, az érzések és a cselekvés harmóniájára, összhangjára és kiegyensúlyozott működésére szintén érdemes figyelnünk. Ha valamelyik domináns a három közül nálunk, akkor előbb-utóbb nehézségünk lesz: Ha sokat tervezünk, „sokat időzünk fejben” és nem merünk cselekedni, akkor nem leszünk eredményesek, ha pedig ellenkezőleg, ész nélkül cselekszünk, az galibát okozhat, és utólag megbánhatjuk a hirtelenségünket, ha pedig a szív hiányzik, a szeretet hiányzik, akkor a lényeg veszik el a mindennapjainkból.

Befele figyelés és kifele figyelés egyaránt fontos.

A befele figyelés alatt azt értem, hogy a cselekvéseink az értékrendünkkel összhangban legyenek, hogy magunkkal harmóniában legyünk és a saját utunkat járjuk, ne mások álmait-vágyait valósítsuk meg.

A kifele figyelés, pedig egyrészt magában foglalja a külvilág reakcióit, viszonyulását és azt is, hogy nyugodtan nézzünk körül és tanuljunk másoktól. A sikeres emberektől tanulhatunk, átvehetünk tőlük bevált sémákat. Lehet, hogy nem pont ugyanazon az úton haladtak, mint amin mi, de ők is találkoztak kihívással, akadállyal és átjutottak ezeken, megtudhatjuk, hogyan.

A sikeres emberek tudják, hogy mit szeretnének elérni, és hisznek is benne, hogy azt el is tudják érni. A meggyőződésünk erősen befolyásolja azt, hogy végül mennyire leszünk képesek kiaknázni a bennünk lévő lehetőségeket.

Paradigmaváltás szükséges a gondolkodásmódunkban: Először befele figyeljünk, hiszen ami bent van, az van kint is. Haladjunk belülről kifelé. Ha várunk valamit a környezetünktől, akkor először adjuk mi azt.  A másokkal való kapcsolatainkon úgy tudunk javítani, ha először a magunkkal való kapcsolaton javítunk. Ha azt szeretnénk, hogy tartsanak megbízhatónak minket, akkor legyünk megbízhatóak és így tovább.

Ha a figyelmünk folyamatosan a „majd, ha elértem a célomat” vízióján van, vagyis a jövőben kalandozunk, akkor a jelen izgalmas, szép, tanulságos, valódi pillanatait, mondhatjuk azt, hogy magát az élet sava-borsát, ízét nem éljük meg és magát az utat nem élvezzük.

Az út fontosabb, mint a cél.

Vass Andrea
business coach, team és csoport coach, tréner